Ott állt velem szemben Ő. Egyszerűen tökéletes volt!
Gyönyörű, ragyogó kék szemek, tökéletesen beállított barna haj. A teste is ki volt dolgozva, látszódott, hogy jár edzeni, nem is keveset.
Minden lány álma.
Úristen! Mit mondjak neki? Bepánikoltam! Meg sem merek szólalni. Eléggé hülyén nézhet ki ahogyan csak vigyorgok mint a tejbe tök. Hirtelen visszatértem a valóságba, és válaszoltam, a lehető legnyugodtabban.
-Persze, nyugodtan ülj le ide!-úristen Em, ez még tőled is gáz volt..
-Köszönöm-villantotta meg ezer wattos fogsorát.
Nem tudom miért pont mellém ült le. Hisz annyi csinos, okos, népszerű lány van itt körülöttem. Akkor miért pont engem választott? Lehet ő is csak cikizni akar, vagy ilyesmi? Áá, nem hiszem, nem úgy tűnik, de ki tudja.
-Egyébként most jöttem még csak ebbe a suliba, kicsit idegen nekem még ez a hely-oh, szóval ő az a híres új fiú. Most már végképp nem értem miért pont mellém ült le. Nem mintha ellenemre lenne, na de értitek mit mondok.
-Hidd el meg lehet szokni ezt a helyet-szólt közbe Ana
-Úristen, szépfiú! Miért pont ide ültél? Látszik, hogy még csak most jöttél ide. Nem tudod kinek hol a helye. Itt a nyomik ülnek, neked nem itt a helyed. Gyere ülj inkább oda hozzánk-jött oda a suli egyik legmenőbb csaja. Hát igen, nem tudom mit látnak benne szépnek, ugyanis az egész lány műanyag, és egy sminkes doboz. És ha ez nem elég a parfümje már 15 méterről érezhető.
-Tudod, engem nem érdekel, kinek hol a helye. Én oda ülök ahová szeretnék. Szerintem velük sincsen semmi baj, sőt nagyon kedvesek velem, és legalább nem tapadnak rám-szólt be a csajnak. Hmm, kezdem megkedvelni ezt a srácot. Most már nem csak külsőleg, de belsőleg is.
-Hát, te tudod! Pedig lett volna esélyed közénk kerülni, ami az újaknak nem sokszor adódik meg. De nyugodtan pazarold az idődet a nyomik társaságára. Főleg erre a lányra! Nézz már rá! Alig sminkeli magát, és mindenki őt piszkálja-nézett rám gúnyosan a lány, ami igazán rosszul esett, főleg ,hogy az új fiú előtt alázott le.
Most biztosan átgondolja a helyzetet és elmegy, hisz csak jobb a menők között, mint itt ülni velünk "nyomikkal".
-Szerintem meg igenis jó társaság! Inkább vagyok itt velük, minthogy veletek legyek! Sokkal jobban megéri nekem hidd el!-szólta le a lányt újból, aki csak duzzogva ment el az asztalunktól.
-Oh, egyébként én Theo vagyok-mosolygott ránk.
-Én Emily. Köszönjük, hogy kiálltál értünk, igazán hálás vagyok érte. Tudod, tényleg nem mi vagyunk a legnépszerűbbek, ebben az iskolában-vallottam be neki, de gondolom ezt már ő is észrevette.
-Hát, remélem befogadtok engem is, ti jó fejnek tűntök!-nézett rá hármunkra.
-Nyugi Tesó, itt mindig van hely!-szólalt fel végre Ethan is. Már kezdtem azt hinni, hogy nem kedveli, de úgy tűnik neki sincs ellenvetése.
-Ezt igazán jó hallani. Egyébként meséljetek magatokról! Hisz én nem tudok még semmit sem rólatok!-nézett ránk várakozóan.
-Hát jó! Akkor kezdem én!-sóhajtottam fel, mikor láttam rajtuk, hogy nekem kell elkezdenem.
-Szóval, mit is mondhatnék?! Nem valami különleges vagy szórakoztató az életem. 17 éves vagyok, szüleimmel jól kijövök, bár mindig dolgoznak, szóval nincs sok idejük rám. Testvérem nincs, bár mindig is akartam egyet. Sosem voltam népszerű, bár ezt te is tudod, de ennek egyébként meg van az oka. De ez már régi sztori, nem emlegetném most fel. Átlagos tanuló vagyok, szóval nem tartozom a zsenik közé, de a buták közé sem. Nehezen barátkozom, ugyanis sokszor átvertek már, de ez nem azt jelenti, hogy nem vagyok nyitott egy újabb barátság felé. Igazából ennyi lenne az életem nagy vonalakban-hagytam abba a kisebb monológomat.
-Oké, én jövök!-szólalt meg izgatottan Ana-Szóval szüleimmel jól kijövök, van egy bátyám is, de ő már sajnos nem velünk él. Én se voltam nagyon népszerű sosem, de nem is bánom igazából. Szerintem én kifejezetten jó tanuló vagyok, bár ezzel nem szeretek kérkedni-villantotta ránk az 1000 wattos mosolyát édesen, mire én csak halkan felnevettem.
-Én Ethan vagyok, szeretek sportolni és a szüleimmel élek. Ennyi-erre csak nevetni kezdtem. Hisz fiú! Mit is várhattunk volna tőle?!
-Mesélj kicsit te magadról-néztem rá félénken kicsit.
-Igazából, nekem sincs semmi különleges az életemben. Most költöztünk ide, mint ahogy azt ti is tudjátok. Szüleimmel, és öcsémmel élek együtt. Ő még csak 7 éves, ezért nem érdekelte nagyon, hogy költözünk. Engem kicsit jobban megviselt, ugyanis nem tudtam hogyan fogok beilleszkedni, de könnyebb mint gondoltam. Életem a foci, régen csapatkapitány is voltam. A sulimban mindig is a menők közé tartoztam, de mikor idejöttem úgy éreztem meg kell változnom. Rájöttem, hogy én nem akarok olyan lenni mint ők. Ezért is jöttem ide, látszódott, hogy ti kedvesek vagytok-merült be a beszélgetésbe.
-Szóval most, hogy így megismertük egymást, egyszer eljöhetnél velünk valahova. Esetleg eljössz velünk moziba? Most adják le az új horrorfilmet!-szólt izgatottan Ana, viszont bennem megfagyott a vér. Na ne máár, tudja, hogy én sose bírtam a horror filmeket! Nagyon gáz lenne, ha ott sikongatnék mellette mert félek. Könyörgöm, csak mondjon nemet!
-Hát persze hogy elmegyek!-na még csak ez hiányzott..
....
Sziasztok!
Nagyon, nagyon remélem, hogy tetszik nektek ez a blog. Próbálom minél, izgibbre írni, hogy felkeltse az érdeklődéseteket! Igazából nincs is mit hozzáfűznöm!
Sietek a következő résszel!
Hamarosan ismét jelentkezem!
Addig is mindenkit ölel: Niki~
2015. augusztus 9., vasárnap
2015. augusztus 1., szombat
1.rész
Reggel az ébresztő hangos jelzésére keltem, ami nem túl kellemes. Mire nagy nehezen kinyomtam, már nagyjából magamhoz tértem. Lassú mozdulatokkal kezdtem el felkelni. Miért létezik a hétfő egyáltalán? Nincs is értelme! A diákokat kínozzák ezzel a korán keléssel csak. És, gondolom nem csak én érzek így.
De, igazából ha belegondolok, nem is ez a legnagyobb problémám a sulival. Nekem ilyenkor az a legnehezebb, hogy hallgassam mások piszkálódását.
Nekem már a ruha kiválasztása is fél év, ugyanis nem mindegy mit veszek fel. Nekem mindig olyan érzésem van, hogyha már mindig cikiznek, akkor hátha a ruhával ki tudnék tűnni, ami persze sosem jön össze. Olyan jó érzés lenne, ha egyszer valaki megdicsérné a ruhámat, vagy a külsőmet. Tudom nem a külső számít, de attól szerintem minden lánynak jól esik ha dicsérik a kinézetét.
Miután kiválasztottam a mai szettemet, ami egy farmerből, és egy cuki mintás pólóból állt, lementem a konyhába. Ilyenkor már egyedül szoktam otthon lenni, ugyanis szüleim hamar mennek el dolgozni és későn is jönnek haza, ezért nem sokat beszélek velük. Nem volt nagyon kedvem sütni rántottát, vagy csinálni egy szendvicset, ezért csak gyors vettem elő tejet és gabonát. Hát igen..ez örök kedvenc marad! Egyszerű, gyors, finom! Praktikus nem?!
Legrosszabb dolog a napomban, mikor ki kell lépjek az ajtón, a biztonságot nyújtó otthonomból. Meg persze távol maradni az én kis pihe-puha ágyikómtól. Nincs annyira messze a suli, csak 10 percre, ezért mindig is gyalog jártam. Néha zenét hallgatok vagy ilyesmi, de amióta majdnem elütött emiatt egy autó, azóta nem nagyon próbálkozom vele.
Mindig félve megyek be az iskolába, hisz ki tudja, hogyan fognak megalázni. De ma furcsa módon szinte senki nem volt az udvaron, ami eléggé meglepett. Mikor beértem a folyosóra, egy nagyobb tömeget vettem észre, tele a suli menő diákjaival. Kicsit kíváncsi voltam ,hogy mi történik éppen, de biztos csak megint valaki összeverekedett, vagy valamilyen dráma van.Meg amúgy sem közéjük tartozom, ezért nincs is közöm hozzá. Így szépen csak tovább sétáltam a szekrényemhez, kiélvezve azt, hogy senki nem figyel rám.
A szekrényem előtt már ott is volt Ana, a legjobb barátnőm akiről már mesélt.
-Hello, csajszi! Na, hogy telt az estéd?-kérdezte teljesen felpörögve. Hát igen...ő mindig is ilyen volt. Vicces, pörgős, felszabadult, élvezte az életet, amiért kicsit mindig is irigyeltem.
-Semmi érdekes, de ezt te is tudod-forgattam meg kicsit a szemeim, ugyanis mindig megkérdezi, de tudja, hogy semmi nem változott meg.
-Jól van na! Ne legyél már mindig ilyen kis durci-sértődött be, de igazából tudtam, hogy nem gondolja komolyan.
-Miért ne lennék ilyen?! Hisz semmi okom az örömre, ha még nem tűnt volna fel!-néztem rá kiakadva.
-Ugyan már! Azért mert nem volt még barátod? ÉS?! Kit érdekel? Nem attól leszel jó ember vagy rossz-nyugtatott meg, mint ahogyan azt mindig is teszi.
-Te könnyen beszélsz! Most is ott van neked Ethan! Ilyenkor úgy irigyellek ám-szomorodtam el.
-Ha ezen múlik a boldogságod, hidd el én szerzek neked egy barátot! Az életem árán is! Megígérem neked, hogy még ebben a hónapban lesz egy pasid-kötelezte el magát, míg én csak értetlen fejjel bámultam rá.
-Jóó, nyugi azért! Nem ennyire fontos, csak jó lenne, aki megvéd, aki szeret, meg tudod ilyenek.-nevettem el magam a hülyeségén. Istenem! Ez a lány mindig megnevetett.
Hirtelen a csöngőre lettünk figyelmesek.
-Ohh, ne már! Na mindegy, még folytatjuk ezt a beszélgetést! Ebédnél a szokásos asztalnál!- és már el is tűnt a többi órára siető diák között.
Első órám történelem volt. Nem vagyok oda érte, de ki lehet bírni. Amint beléptem a teremben egyből szemben találtam magam a suli egyik leggonoszabb csajával. Fujj! Egyszerűen gyűlölöm őt, bár szerintem ő sincs másképpen ezzel.
-Nézzétek már ki jelent meg! Apuci pici lánya, akit senki sem szeret! Nem értelek! Hogy tudsz így megjelenni itt? Nadrág? Ugyan kérlek, manapság a szoknya a divat-nevetett fel a bandájával együtt. Hát igen, nem a legkedvesebb, de már hozzászoktam ezekhez.
Inkább csak szépen csendben leültem hátra a sarokba, majd egész órán meg sem szólaltam.
Könyörgöm csak csöngessenek már ki!
Végre el jött az ebéd idő! Ilyenkor mindenki a maga kis csoportjába ül. Leültem az asztalunkhoz, majd várakoztam. Nem telt el 2 perc sem mikor megláttam Anát és Ethant. Be kell valljam, nagyon aranyosak így együtt. Ana mintha megnyerte volna a főnyereményt! Izmos, helyes, okos, kedves, tisztelettudó és szereti. Mi kell ennél több?
-Hello Emily! Na, kibírtad eddig a napot?-ültek le velem szemben.
-Hmm, elment-gondoltam végig magamban a napot. De igazából tényleg, ugyanis eddig csak 1 ember szólt be nekem!
-Egyébként, mi volt reggel az a nagy tömeg? -kiváncsi voltam, hátha ők tudnak valamit erről.
-Nem tudod?! Egy új fiú érkezett a sulinkba! Minden lány odavan érte! Persze én nem, nekem itt van Ő-nézett szerelmére-De nagyon népszerű lett hirtelen! Biztosan gazdag, ha mindenki tapad rá. De szerintem, csak egy újabb bunkóval bővült az iskolánk-magyarázta Ana. Remek! Remélem ő is kiszúr magának.
Hirtelen mindketten lefagytak, majd csak azt éreztem, hogy valami megérinti a vállamat és megkérdezi:
-Szia, leülhetek melléd?-megfordultam, hogy lássam ki is az és erre...OH MY GOD! Ezt nem hiszem el!
....
Sziasztok!
Itt is van az 1. rész! Remélem elnyerte a tetszéseteket! Nem a leghosszabb, de próbálok minél hosszabb részeket írni, ígérem! Mindig törekszem arra, hogy minél hamarabb legyek kész vele.
Ha tetszett, kérlek jelezz nekem, azt megköszönném! :)
Elfogadok kritikákat is, ugyanis abból sokat tanulhatok!
Hamarosan jelentkezem!
Addig ölel mindenkit: Niki~
De, igazából ha belegondolok, nem is ez a legnagyobb problémám a sulival. Nekem ilyenkor az a legnehezebb, hogy hallgassam mások piszkálódását.
Nekem már a ruha kiválasztása is fél év, ugyanis nem mindegy mit veszek fel. Nekem mindig olyan érzésem van, hogyha már mindig cikiznek, akkor hátha a ruhával ki tudnék tűnni, ami persze sosem jön össze. Olyan jó érzés lenne, ha egyszer valaki megdicsérné a ruhámat, vagy a külsőmet. Tudom nem a külső számít, de attól szerintem minden lánynak jól esik ha dicsérik a kinézetét.
Miután kiválasztottam a mai szettemet, ami egy farmerből, és egy cuki mintás pólóból állt, lementem a konyhába. Ilyenkor már egyedül szoktam otthon lenni, ugyanis szüleim hamar mennek el dolgozni és későn is jönnek haza, ezért nem sokat beszélek velük. Nem volt nagyon kedvem sütni rántottát, vagy csinálni egy szendvicset, ezért csak gyors vettem elő tejet és gabonát. Hát igen..ez örök kedvenc marad! Egyszerű, gyors, finom! Praktikus nem?!
Legrosszabb dolog a napomban, mikor ki kell lépjek az ajtón, a biztonságot nyújtó otthonomból. Meg persze távol maradni az én kis pihe-puha ágyikómtól. Nincs annyira messze a suli, csak 10 percre, ezért mindig is gyalog jártam. Néha zenét hallgatok vagy ilyesmi, de amióta majdnem elütött emiatt egy autó, azóta nem nagyon próbálkozom vele.
Mindig félve megyek be az iskolába, hisz ki tudja, hogyan fognak megalázni. De ma furcsa módon szinte senki nem volt az udvaron, ami eléggé meglepett. Mikor beértem a folyosóra, egy nagyobb tömeget vettem észre, tele a suli menő diákjaival. Kicsit kíváncsi voltam ,hogy mi történik éppen, de biztos csak megint valaki összeverekedett, vagy valamilyen dráma van.Meg amúgy sem közéjük tartozom, ezért nincs is közöm hozzá. Így szépen csak tovább sétáltam a szekrényemhez, kiélvezve azt, hogy senki nem figyel rám.
A szekrényem előtt már ott is volt Ana, a legjobb barátnőm akiről már mesélt.
-Hello, csajszi! Na, hogy telt az estéd?-kérdezte teljesen felpörögve. Hát igen...ő mindig is ilyen volt. Vicces, pörgős, felszabadult, élvezte az életet, amiért kicsit mindig is irigyeltem.
-Semmi érdekes, de ezt te is tudod-forgattam meg kicsit a szemeim, ugyanis mindig megkérdezi, de tudja, hogy semmi nem változott meg.
-Jól van na! Ne legyél már mindig ilyen kis durci-sértődött be, de igazából tudtam, hogy nem gondolja komolyan.
-Miért ne lennék ilyen?! Hisz semmi okom az örömre, ha még nem tűnt volna fel!-néztem rá kiakadva.
-Ugyan már! Azért mert nem volt még barátod? ÉS?! Kit érdekel? Nem attól leszel jó ember vagy rossz-nyugtatott meg, mint ahogyan azt mindig is teszi.
-Te könnyen beszélsz! Most is ott van neked Ethan! Ilyenkor úgy irigyellek ám-szomorodtam el.
-Ha ezen múlik a boldogságod, hidd el én szerzek neked egy barátot! Az életem árán is! Megígérem neked, hogy még ebben a hónapban lesz egy pasid-kötelezte el magát, míg én csak értetlen fejjel bámultam rá.
-Jóó, nyugi azért! Nem ennyire fontos, csak jó lenne, aki megvéd, aki szeret, meg tudod ilyenek.-nevettem el magam a hülyeségén. Istenem! Ez a lány mindig megnevetett.
Hirtelen a csöngőre lettünk figyelmesek.
-Ohh, ne már! Na mindegy, még folytatjuk ezt a beszélgetést! Ebédnél a szokásos asztalnál!- és már el is tűnt a többi órára siető diák között.
Első órám történelem volt. Nem vagyok oda érte, de ki lehet bírni. Amint beléptem a teremben egyből szemben találtam magam a suli egyik leggonoszabb csajával. Fujj! Egyszerűen gyűlölöm őt, bár szerintem ő sincs másképpen ezzel.
-Nézzétek már ki jelent meg! Apuci pici lánya, akit senki sem szeret! Nem értelek! Hogy tudsz így megjelenni itt? Nadrág? Ugyan kérlek, manapság a szoknya a divat-nevetett fel a bandájával együtt. Hát igen, nem a legkedvesebb, de már hozzászoktam ezekhez.
Inkább csak szépen csendben leültem hátra a sarokba, majd egész órán meg sem szólaltam.
Könyörgöm csak csöngessenek már ki!
Végre el jött az ebéd idő! Ilyenkor mindenki a maga kis csoportjába ül. Leültem az asztalunkhoz, majd várakoztam. Nem telt el 2 perc sem mikor megláttam Anát és Ethant. Be kell valljam, nagyon aranyosak így együtt. Ana mintha megnyerte volna a főnyereményt! Izmos, helyes, okos, kedves, tisztelettudó és szereti. Mi kell ennél több?
-Hello Emily! Na, kibírtad eddig a napot?-ültek le velem szemben.
-Hmm, elment-gondoltam végig magamban a napot. De igazából tényleg, ugyanis eddig csak 1 ember szólt be nekem!
-Egyébként, mi volt reggel az a nagy tömeg? -kiváncsi voltam, hátha ők tudnak valamit erről.
-Nem tudod?! Egy új fiú érkezett a sulinkba! Minden lány odavan érte! Persze én nem, nekem itt van Ő-nézett szerelmére-De nagyon népszerű lett hirtelen! Biztosan gazdag, ha mindenki tapad rá. De szerintem, csak egy újabb bunkóval bővült az iskolánk-magyarázta Ana. Remek! Remélem ő is kiszúr magának.
Hirtelen mindketten lefagytak, majd csak azt éreztem, hogy valami megérinti a vállamat és megkérdezi:
-Szia, leülhetek melléd?-megfordultam, hogy lássam ki is az és erre...OH MY GOD! Ezt nem hiszem el!
....
Sziasztok!
Itt is van az 1. rész! Remélem elnyerte a tetszéseteket! Nem a leghosszabb, de próbálok minél hosszabb részeket írni, ígérem! Mindig törekszem arra, hogy minél hamarabb legyek kész vele.
Ha tetszett, kérlek jelezz nekem, azt megköszönném! :)
Elfogadok kritikákat is, ugyanis abból sokat tanulhatok!
Hamarosan jelentkezem!
Addig ölel mindenkit: Niki~
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)