Egész nap Theon gondolkoztam. Egyszerűen nem bírom kiverni őt a fejemből. Mintha még mindig hallanám azt az édes hangját, ahogyan épp hozzám beszélt. Furcsa érzésem volt. Ilyet még nem tapasztaltam. Mikor megláttam, mintha megállna körülöttem a világ, és rajta kívül nincsen senki más. Talán ez lenne a szerelem?
Á, dehogy is. Hisz csak most ismertem meg. Bár hallottam már a szerelem 1. látásra. Lehet van benne valami. De ha tényleg meg is tetszett volna, úgysem jönne össze. Hisz ő olyan tökéletes, helyes, népszerű, kedves. Nem kell neki olyan lány mint én. És őszintén be kell valljam, kicsit félnék is vele összejönni. Lehet, hogy ő is csak át akar verni, és egy jót röhögni rajtam. Ebbe bele se szeretnék gondolni. Jó nekem így egyedül inkább.
Mikor megláttam, hogy felém közelednek, elhessegettem ezeket a gondolataimat.
Mikor megláttam, hogy felém közelednek, elhessegettem ezeket a gondolataimat.
-Sziasztok!-köszöntöm vidáman-Na, bemehetünk?
-Persze!-feleltek, de észrevettem, hogy Theo engem bámul. Ez kicsit zavarba ejtő volt, ugyanis engem még senki nem bámult meg ÍGY. Főleg nem egy ilyen cuki fiú.
Mikor bementünk a vetítőterembe "szerencsémre" a szélén ültem, és Theo mellett. Őszintén csak mellé nem akartam kerülni. Kis ijedős lánynak fog tartani, ha véletlen megijednék, nem?
Már javában tartott a film, mikor alig bírtam visszafogni magamat. Esküszöm, nem láttam még ilyen ijesztő filmet. Ott volt az a csúnya kislány, aki mintha szellem lenne, de közben nem az. Fúj, nagyon nem bírom az ilyeneket.
Theo keze végig a karfán volt, és mikor kiugrott elénk egy szörnyeteg vagy nem is tudom mi, véletlen reflexből megfogtam a kezét. Amilyen gyorsan csak tudtam, el is kaptam onnan. Ez nagyon kínos! De mikor ránéztem, csak megnyugtatóan mosolygott rám. Kicsit feloldódott bennem a feszült hangulat, mert úgy éreztem nem tart ijedős kislánynak.
Ha belegondolok, nem bántam meg ezt! Nagyon jó volt kis időt tölteni a barátaimmal, ami suli közben nem sokszor adódik meg. Theo is nagyon aranyos volt, mikor megijedtem, ami valljuk be elég sokszor történt meg ez alatt a 2 óra alatt.
Mikor már az utcán búcsúzkodtunk, megkérdezte Theo, hogy hol lakom.
-Tudod, csak nem szeretném, hogy egyedül menj ilyen későn haza!-nézett rám a nagy szemeivel. Egyszerűen ellenálhatatlan volt!
5 perccel később
Épp az egyik parknál tartottunk már, és egyre meghitebb volt közöttünk a hangulat. Jajj, nem is mondtam! Egyebként egyértelműen belementem hogy elkísérjen, hisz nem szeretnék én se ilyenkor csak úgy sétálgatni. Na jó...igazából, hogy is mondhattam volna neki nemet?! Ha ti lennétek a helyzetembe, fogadok ti se utasítottátok volna el!
-Tudod, nem csak azért kísértelek el, mert hogy megvédjelek. Persze, az is nagyon fontos! De, tudod, azért ültem oda mellétek, mert amikor megláttalak, egyszerűen nem bírtam levenni rólad a szemem. Tudtam, hogy te más vagy mint a többi lány! Nagyon megkedveltelek, ilyen kis idő alatt. Én se tudom pontosan mi lett velem! Ilyen még nem volt!-pirult el, és közben lehajtotta a fejét. Én se nézhettem ki máshogyan, Éreztem, hogy tiszta vörös a fejem. Nem is tudom mit mondjak! Majd ki csattantam az örömtől! Még soha, senki nem mondott nekem ilyeneket!
-Tudod, nagyon meglepődtem, mikor odaültél mellénk. Azt hittem, te is csak ki akarz használni, mint mindenki más! De be kell látnom, nagyot tévedtem. Ngayon rendes srác vagy, és köszönöm, hogy így gondolod. Tudod, nekem még ilyet senki sem mondott. Nem szeretném elsietni a dolgokat, először ismerjük meg egymást jobban!- ajánlottam fel kedvesen.
-Én várok rád, akármennyit! Megértelek, mindent meg fogok tenni azért, hogy ne így érezd! Viszont, én elindulok haza, elég későre jár már! Remélem jól érezted magad az este! Jóéjt!-ölelt meg.
-Jóéjt!-mondtam olyan halkan, hogy csak ő hallja. Elengedtük egymást, és már csak a távolodó alakját láttam.
Bementem a házba, majd becsuktam magam mögött az ajtót, minél halkabban. Nekidőltem, és újra elképzeltem ezt a pillanatot!..Úristen..
...
Sziasztok!
Nagyon, nagyon, NAGYON sajnálom, hogy ilyen sokáig nem hoztam új részt! Most volt iskolakezdés meg minden más. Rengeteg dogát írunk, és nagyon sok a tanulni való! Próbálom minél hamarabb hozni a részeket!
Remélem, elnyeri majd a tetszéseteket! Próbáltam, minél jobbra megírni!Sajnos, nem olyan hosszú lett, mint amilyennek terveztem. De máskor majd igyekszem! Hamarosan újra visszatérek, nem tűnök el!
Addig is mindenkit ölel: Niki~
Már javában tartott a film, mikor alig bírtam visszafogni magamat. Esküszöm, nem láttam még ilyen ijesztő filmet. Ott volt az a csúnya kislány, aki mintha szellem lenne, de közben nem az. Fúj, nagyon nem bírom az ilyeneket.
Theo keze végig a karfán volt, és mikor kiugrott elénk egy szörnyeteg vagy nem is tudom mi, véletlen reflexből megfogtam a kezét. Amilyen gyorsan csak tudtam, el is kaptam onnan. Ez nagyon kínos! De mikor ránéztem, csak megnyugtatóan mosolygott rám. Kicsit feloldódott bennem a feszült hangulat, mert úgy éreztem nem tart ijedős kislánynak.
Ha belegondolok, nem bántam meg ezt! Nagyon jó volt kis időt tölteni a barátaimmal, ami suli közben nem sokszor adódik meg. Theo is nagyon aranyos volt, mikor megijedtem, ami valljuk be elég sokszor történt meg ez alatt a 2 óra alatt.
Mikor már az utcán búcsúzkodtunk, megkérdezte Theo, hogy hol lakom.
-Tudod, csak nem szeretném, hogy egyedül menj ilyen későn haza!-nézett rám a nagy szemeivel. Egyszerűen ellenálhatatlan volt!
5 perccel később
Épp az egyik parknál tartottunk már, és egyre meghitebb volt közöttünk a hangulat. Jajj, nem is mondtam! Egyebként egyértelműen belementem hogy elkísérjen, hisz nem szeretnék én se ilyenkor csak úgy sétálgatni. Na jó...igazából, hogy is mondhattam volna neki nemet?! Ha ti lennétek a helyzetembe, fogadok ti se utasítottátok volna el!
-Tudod, nem csak azért kísértelek el, mert hogy megvédjelek. Persze, az is nagyon fontos! De, tudod, azért ültem oda mellétek, mert amikor megláttalak, egyszerűen nem bírtam levenni rólad a szemem. Tudtam, hogy te más vagy mint a többi lány! Nagyon megkedveltelek, ilyen kis idő alatt. Én se tudom pontosan mi lett velem! Ilyen még nem volt!-pirult el, és közben lehajtotta a fejét. Én se nézhettem ki máshogyan, Éreztem, hogy tiszta vörös a fejem. Nem is tudom mit mondjak! Majd ki csattantam az örömtől! Még soha, senki nem mondott nekem ilyeneket!
-Tudod, nagyon meglepődtem, mikor odaültél mellénk. Azt hittem, te is csak ki akarz használni, mint mindenki más! De be kell látnom, nagyot tévedtem. Ngayon rendes srác vagy, és köszönöm, hogy így gondolod. Tudod, nekem még ilyet senki sem mondott. Nem szeretném elsietni a dolgokat, először ismerjük meg egymást jobban!- ajánlottam fel kedvesen.
-Én várok rád, akármennyit! Megértelek, mindent meg fogok tenni azért, hogy ne így érezd! Viszont, én elindulok haza, elég későre jár már! Remélem jól érezted magad az este! Jóéjt!-ölelt meg.
-Jóéjt!-mondtam olyan halkan, hogy csak ő hallja. Elengedtük egymást, és már csak a távolodó alakját láttam.
Bementem a házba, majd becsuktam magam mögött az ajtót, minél halkabban. Nekidőltem, és újra elképzeltem ezt a pillanatot!..Úristen..
...
Sziasztok!
Nagyon, nagyon, NAGYON sajnálom, hogy ilyen sokáig nem hoztam új részt! Most volt iskolakezdés meg minden más. Rengeteg dogát írunk, és nagyon sok a tanulni való! Próbálom minél hamarabb hozni a részeket!
Remélem, elnyeri majd a tetszéseteket! Próbáltam, minél jobbra megírni!Sajnos, nem olyan hosszú lett, mint amilyennek terveztem. De máskor majd igyekszem! Hamarosan újra visszatérek, nem tűnök el!
Addig is mindenkit ölel: Niki~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése