Bevezető

Egy újabb nap, egy újabb csalódás.
...Ezt a mondatot tanultam, az eddigi "csodás" életemből.
Sohasem értettem az embereket. Nem azért, mert én nem vagyok az vagy ilyesmi...de akkor sem.

Miért kell bántani a másikat? Miért kell megalázni, addig amíg tönkre nem teszik őt? Számomra ez akkor is érthetetlen.
Mindig van egy olyan az iskolában, munkahelyen vagy akármilyen közösségben akit piszkálnak. Sajnos én is ezek az emberek közé tartozom egész kicsi korom óta.
Annyi kérdés vetődik fel bennem, hogy azt sem tudom melyiket tegyem fel. De talán ami a legjobban érdekel, hogy miért teszik ezt velem. Nem ártottam senkinek, sőt mindenkivel kedves próbáltam lenni. Akkor ők miért nem viszonozzák ezt? Mit tettem ellenük, hogy ezt megérdemeltem?
Sajnos ezekre a kérdésekre soha nem kaptam választ.

Egy egyszerű 17 éves lány vagyok, aki gimibe jár és éli az életét. Nem vagyok a legnépszerűbb...vagyis egyáltalán nem, inkább az ellentéte vagyok. Nincs sok barátom igazából, de ha volt is, akkor ők általában átvertek. Kivéve egy lányt, akit már 10 éve legjobb barátnőmnek mondhatok. Már szinte testvéremként gondolok rá. Mindig segít ha kell, mindig számíthatok rá. Szinte csak ő maradt nekem.
Kicsit népszerűbb mint én, de ez sohasem zavart engem. Sokkal szebb volt mint én. Bár igaz, ki nem? Volt már 2 barátja is, míg nekem egy se.
Ismerős az érzés, amikor úgy érzed, hogy téged senki sem fog szeretni? Életed végéig egyedül maradsz majd, 12 macskával? Sajnos én is így érzem magam. Hisz ki szeretne engem, ilyen külsővel? Ki szeretne bele egy olyan lányba akit mindenki piszkál? Mert szerintem senki.

Engem erre ítéltek el. Így kell élnem..egyedül. Már néha érzem, hogy fel akarom adni. Nem bírom tovább a folytonos bántást. És az a legrosszabb, hogy nem bírom megállítani.
Nem tudom meddig folytatom én ezt.
Valaki..segítsen! Kérem! ....Nem akarom tovább csinálni már..


.....


Sziasztok!
Ez itt egy újabb blogom, amiben most semmiféle híres ember nincs, meg ilyesmi. Csak egy átlagos lány életét szeretném leírni nektek. Lehet, hogy ezek az érzések sok embernek ismerősök sajnos. De attól remélem nem rontottam el senki kedvét, és ha tetszett tovább fogja olvasni! Kérlek titeket, ha tetszett jelezzetek nekem! Nagyon sokat jelentene!
Hamarosan jelentkezem még!
Addig is mindenkit ölel: Niki~