2.rész

Ott állt velem szemben Ő. Egyszerűen tökéletes volt!
Gyönyörű, ragyogó kék szemek, tökéletesen beállított barna haj. A teste is ki volt dolgozva, látszódott, hogy jár edzeni, nem is keveset. 
Minden lány álma.
Úristen! Mit mondjak neki? Bepánikoltam! Meg sem merek szólalni. Eléggé hülyén nézhet ki ahogyan csak vigyorgok mint a tejbe tök. Hirtelen visszatértem a valóságba, és válaszoltam, a lehető legnyugodtabban. 
-Persze, nyugodtan ülj le ide!-úristen Em, ez még tőled is gáz volt..
-Köszönöm-villantotta meg ezer wattos fogsorát.
Nem tudom miért pont mellém ült le. Hisz annyi csinos, okos, népszerű lány van itt körülöttem. Akkor miért pont engem választott? Lehet ő is csak cikizni akar, vagy ilyesmi? Áá, nem hiszem, nem úgy tűnik, de ki tudja. 
-Egyébként most jöttem még csak ebbe a suliba, kicsit idegen nekem még ez a hely-oh, szóval ő az a híres új fiú. Most már végképp nem értem miért pont mellém ült le. Nem mintha ellenemre lenne, na de értitek mit mondok. 
-Hidd el meg lehet szokni ezt a helyet-szólt közbe Ana
-Úristen, szépfiú! Miért pont ide ültél? Látszik, hogy még csak most jöttél ide. Nem tudod kinek hol a helye. Itt a nyomik ülnek, neked nem itt a helyed. Gyere ülj inkább oda hozzánk-jött oda a suli egyik legmenőbb csaja. Hát igen, nem tudom mit látnak benne szépnek, ugyanis az egész lány műanyag, és egy sminkes doboz. És ha ez nem elég a parfümje már 15 méterről érezhető. 
-Tudod, engem nem érdekel, kinek hol a helye. Én oda ülök ahová szeretnék. Szerintem velük sincsen semmi baj, sőt nagyon kedvesek velem, és legalább nem tapadnak rám-szólt be a csajnak. Hmm, kezdem megkedvelni ezt a srácot. Most már nem csak külsőleg, de belsőleg is. 
-Hát, te tudod! Pedig lett volna esélyed közénk kerülni, ami az újaknak nem sokszor adódik meg. De nyugodtan pazarold az idődet a nyomik társaságára. Főleg erre a lányra! Nézz már rá! Alig sminkeli magát, és mindenki őt piszkálja-nézett rám gúnyosan a lány, ami igazán rosszul esett, főleg ,hogy az új fiú előtt alázott le. 
Most biztosan átgondolja a helyzetet és elmegy, hisz csak jobb a menők között, mint itt ülni velünk "nyomikkal".
-Szerintem meg igenis jó társaság! Inkább vagyok itt velük, minthogy veletek legyek! Sokkal jobban megéri nekem hidd el!-szólta le a lányt újból, aki csak duzzogva ment el az asztalunktól.
-Oh, egyébként én Theo vagyok-mosolygott ránk.
-Én Emily. Köszönjük, hogy kiálltál értünk, igazán hálás vagyok érte. Tudod, tényleg nem mi vagyunk a legnépszerűbbek, ebben az iskolában-vallottam be neki, de gondolom ezt már ő is észrevette.
-Hát, remélem befogadtok engem is, ti jó fejnek tűntök!-nézett rá hármunkra.
-Nyugi Tesó, itt mindig van hely!-szólalt fel végre Ethan is. Már kezdtem azt hinni, hogy nem kedveli, de úgy tűnik neki sincs ellenvetése. 
-Ezt igazán jó hallani. Egyébként meséljetek magatokról! Hisz én nem tudok még semmit sem rólatok!-nézett ránk várakozóan. 
-Hát jó! Akkor kezdem én!-sóhajtottam fel, mikor láttam rajtuk, hogy nekem kell elkezdenem.
-Szóval, mit is mondhatnék?! Nem valami különleges vagy szórakoztató az életem. 17 éves vagyok, szüleimmel jól kijövök, bár mindig dolgoznak, szóval nincs sok idejük rám. Testvérem nincs, bár mindig is akartam egyet. Sosem voltam népszerű, bár ezt te is tudod, de ennek egyébként meg van az oka. De ez már régi sztori, nem emlegetném most fel. Átlagos tanuló vagyok, szóval nem tartozom a zsenik közé, de a buták közé sem. Nehezen barátkozom, ugyanis sokszor átvertek már, de ez nem azt jelenti, hogy nem vagyok nyitott egy újabb barátság felé. Igazából ennyi lenne az életem nagy vonalakban-hagytam abba a kisebb monológomat. 
-Oké, én jövök!-szólalt meg izgatottan Ana-Szóval szüleimmel jól kijövök, van egy bátyám is, de ő már sajnos nem velünk él. Én se voltam nagyon népszerű sosem, de nem is bánom igazából. Szerintem én kifejezetten jó tanuló vagyok, bár ezzel nem szeretek kérkedni-villantotta ránk az 1000 wattos mosolyát édesen, mire én csak halkan felnevettem. 
-Én Ethan vagyok, szeretek sportolni és a szüleimmel élek. Ennyi-erre csak nevetni kezdtem. Hisz fiú! Mit is várhattunk volna tőle?!
-Mesélj kicsit te magadról-néztem rá félénken kicsit.
-Igazából, nekem sincs semmi különleges az életemben. Most költöztünk ide, mint ahogy azt ti is tudjátok. Szüleimmel, és öcsémmel élek együtt. Ő még csak 7 éves, ezért nem érdekelte nagyon, hogy költözünk. Engem kicsit jobban megviselt, ugyanis nem tudtam hogyan fogok beilleszkedni, de könnyebb mint gondoltam. Életem a foci, régen csapatkapitány is voltam. A sulimban mindig is a menők közé tartoztam, de mikor idejöttem úgy éreztem meg kell változnom. Rájöttem, hogy én nem akarok olyan lenni mint ők. Ezért is jöttem ide, látszódott, hogy ti kedvesek vagytok-merült be a beszélgetésbe.
-Szóval most, hogy így megismertük egymást, egyszer eljöhetnél velünk valahova. Esetleg eljössz velünk moziba? Most adják le az új horrorfilmet!-szólt izgatottan Ana, viszont bennem megfagyott a vér. Na ne máár, tudja, hogy én sose bírtam a horror filmeket! Nagyon gáz lenne, ha ott sikongatnék mellette mert félek. Könyörgöm, csak mondjon nemet!
-Hát persze hogy elmegyek!-na még csak ez hiányzott..

....

Sziasztok!
Nagyon, nagyon remélem, hogy tetszik nektek ez a blog. Próbálom minél, izgibbre írni, hogy felkeltse az érdeklődéseteket! Igazából nincs is mit hozzáfűznöm!
Sietek a következő résszel!
Hamarosan ismét jelentkezem!
Addig is mindenkit ölel: Niki~